|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Harmóniakert – amit akartok
Vicsotka Mihály: interjú Mező Tiborral In Pomázi Polgár 2011. augusztus
Mező Tibor Harmóniakert c. könyve az utóbbi napokban az ,,uborkaszezonban” jelent meg, mégis felkeltette az érdeklődésemet a novum pro Kiadó® sajtóközleménye, aki gondozza a kötetet, mert a borítón meglepő ajánlást találhat az olvasó:
,,A Harmóniakert című verseskötet szerzője szerint az a szó, hogy harmóniakert a műalkotások gyűjteményét, valamint a harmónia, béke és boldogság kertjét jelenti. Költeményeinek alapja – a nyugalom – tudattalan tartalmak, tragikusak és fenségesek. Magvukat az Úr kinyilatkoztatása képezi, amelyben a mózesi látomáshoz képest a világ átrendeződött, ezáltal épül a népesség számára egy Boldog Új Világ. A szerző úgy képzeli el a jövendő világrendben a fejlődést, mint két pont közötti fordulatot, ami eszmei áldozatot, örömöt okoz. Mindezért a teljesség igényével kér tőlünk befogadást: ,,kőbe dermedve illeszkedik a szikra, – örömöt hoztam, szelíden szeretlek.”
− Mező Tibor költőt személyesen kérdezem, hogy a történelmi fejlődés ,,két pont”-ja alatt mit ért?
A két pont két határnapot jelent. A fejlődés minősége a lényeg, amely szellemi és érzelmi természetű: mentális áldozatvállalás és boldogságtudat. A szöveg lecsúszik a valóságról, ha történelmileg helytelenül hangoztatod, mert a Kárpát-medence nem agya a Földnek, sem a magyarság az emberiségnek. Álmodni lehet, de nem ez a magyarság álma, a boldogságkereső álmodók álma a valóságos, miként Szentkuthy Miklósé a Szent Orpheus Breviáriumával: ,,Az Orpheus célja: megtalálni azt az embereszményt és azt a legelfogadhatóbb életformát, melyet a lehető legszélesebbkörű történelmi, a legegyetemesebb vallási, legmélyrehatóbb természettudományi tapasztalatok után a gondolkozó agyvelő és boldogság-kereső érzés megkíván.” (In Szentkuthy, 1939.; http://www.szentkuthymiklos.hu/hu_BB-02-c-cc.2arspoetica.html) ,,Nem vágyom sokra, se földi jókra: | csak boldog szeretnék lenni én is!” − visszhangozza néhány év múlva Kordás Ferenc költőmesterem a Horty-korszakban. (In Kodás, 1943.; Magamról szólva, nekem többé nem keresnem, hanem gazdálkodnom kell a boldogsággal, mert azt megtaláltam évtizedekkel előbb, azóta kifejleszthető képességgel megélem, valamint vallom is, hogy az emberiség céljának közös nevezője nem a szeretet, hanem a boldogság: ,,Nekem nem kell más: a mézédes boldogság. Nem az ellene felkínált, | Felpumpált, arany-darabos boldogulás, a szemnek és szájnak citált | Örököskarácsonyfa-ajándéköröm, hiányzó felszabadulás.” (In Mező Tibor: Karácsonyi örömóda − Harmóniakert, 2011., 173. old.)
− A boldogság és a boldogulás közötti különbséget a hétköznapi valójában meg tudod értetni velem?
Az ember akkor boldogul, ha egyről a kettőre jut, azaz gyarapodik, csak akkor boldog, ha egészben mindent békés rendben érez. A boldogságnak nem a boldogtalanság az ellentéte, hanem a kínszenvedés. Szenvedés nélkül boldogulni nem lehet, hiszen erőfeszítések hosszú sorára van szükség ahhoz, hogy éhen-szomjan ne haljunk, és maradjunk becsületesek, műveltek, egészségesek. Az embert megfosztani a boldogulás eszközeitől – pénztől, munkától – gyalázatos, sőt erőszakos dolog, ez a háború melegágya, noha békére vágyunk. A ,,hiányzó felszabadulás” a boldogulás fenti eszközökkel való szabad rendelkezése az egyénnek a közjóért felelős szervek által, éppen azért, hogy a stressz-mentes közélet jegyében a boldogság érzete hassa át az egyént és a közösséget egyaránt. Boldogulni az Úton levés állapota, a boldogság átható érzés, minden körülményben jellemez téged, a költői nyelven szólva, a boldogság: “illata az örök, szent harmatnak” (In Kordás Ferenc, Uo.) |
