Szövegdoboz:

Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

SárkánySzentkuthy Miklós portré

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Szövegdoboz:

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

 

Karácsonyi örömóda

 

 

A rétegrepedésben kibukó napfény örökidős életkelte:

Ez vagyok én ma megszületőben húszat felező karácsonyeste.

Árnyéka fénynek, a mítosz-zsenge remény, akit hite ide kitett,

Hogy mosakodjon tökéletlen rongyában a szegény ember igaza.

 

Csillagmásolt, karizma-sorsú gyermeknek vélt története vezetett,

Hogy megtapasztaljak fönti csodát alant, könnyes tengeri szemeket.

Az emberiség kollektív személyében feloldódott személyiség

Megbukik egy gyertyalángon keletkezett égbe szálló füstszilánkon?

 

Hát, ide jutottam istenült utazók hagymázos metaforáin,

Akinek sosem felelt a bibliai Ábel-testvért gyilkolt Káin.

A Tejút szívó feketelyuk ereje engem lebegtetethetett

A földfelszín felett, mint kit csőrével tart a valóság pora helyett.

 

Nekem nem kell más: a mézédes boldogság. Nem az ellene felkínált,

Felpumpált, arany-darabos boldogulás, a szemnek és szájnak citált

Örököskarácsonyfa-ajándéköröm, hiányzó felszabadulás.

Kell-e a mondhatatlan karácsonyeste: békés mennyei kelleme?

 

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

 

 

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Név:
Email címed:
Hozzászólás: