|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
Sírni már nem
Sírni már nem, üvölteni tud, mert birokra keltek a menny és a pokol rút szellemei.
Most havazik. Hosszú nyár volt: egy szívben múlt és jövő: hátramaradt sír, nincs jelene.
Mint a görcsbe rándult gyík, írja körös körét karikán, szikra, feszültség tör-, szór rá.
Védtelen ember érzi így. Mint akinek nem hallgatták szent igazát: üvölteni tud.
Alkonyodik. Meghozza a hó mind komolyabban az estét is. Papucsot cserélek, jön a fagy.
Nem reszketett nyárban az ágy: dolgozott fantom-kovács, letepert engem: áldozatát.
|
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
|
Hozzászólás |