
|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |

|
Harmóniakert |


|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
Enyhülést hoznak a szelek
Végül enyhülést hoznak a szelek, Szorongtam ébredéskor eleget, Párna alá dugdosva fejemet.
Törekedtem igazságosságra, S jutottam megvilágosodásra, Szélkakas felelt hányattatásra.
Felzendült egy nótaszó mellettem, Ígéret visszhangzott a lelkemben; Adj erőt, Uram! – így könyörögtem.
Idült bajon nem segít a jó szó, Tettre sarkallt – elég volt a rosszból, És odaát álmodtam egy útról.
Lelkesedés ragadt át a társra, Irigyek félve néztek egymásra: Nincs-e hiba valahol munkámba’?
Mint aki a jutalmát is félti, Elkezdtem az új világban élni, Az anyag kezemben lélegezni.
Nem hiába féltettem a bőröm, Kutyavilág átbújt minden szűrön, Ráment család, egészségem, tőröm.
Megírtam a feltámadás titkát: Léleknyom, egyszer majd kibogozzák. Meglep az éjfél, Kedvesem – viszlát!
|
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
|
Hozzászólás |