|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
A konfliktus mélylélektani értelmezése
I. A tranzakció analízis tanulságai
Dr. Süle Ferenc előadása Rekreációs Továbbképzés Balatonaliga, 2004. június 15.
A tranzakció analízis pszichoterápiás irányzat. Szerzője Eric Berne, aki 15 évig volt tanulmányai során pszichoanalitikus kezelésben, de elégedetlenségének adott hangot vele kapcsolatban, ekkor kipattant fejéből a tranzakciós analízis irányzata. Több lélekgyógyászati irányzatnak az eredményeit összeszerkesztve új rendszert alkotott. A mélylélektani terápiák alatt azokat a terápiás formákat értjük, amelyek az emberi személyiségnek a tudattalan rendszereivel is foglalkoznak, szemben pl. a viselkedésterápiákkal, a foglalkozásterápiákkal stb., amelyek az ember tudatos gondolkodásán keresztül próbálnak célt elérni. Berne azt kifogásolta leginkább, hogy reduktív jellegű volt az akkor létező két pszichoterápiás irányzat, a pszichoanalízis és a behaviorizmus, tehát az embert visszavezetik valamilyen egyszerű tényezőkre, ami veszteséggel jár. A behaviorizmus eszerint a kisgyermekkori viselkedés- és reakciómódokat azonosítja, amit megtanultunk, és úgy viselkedünk. Akinek kóros a viselkedése, kóros viselkedésformákat sajátított el, a terápiában újra meg kell vagy át kell tanítani. A pszichoanalízis az emberi jelenségeket az ösztönös összetevőkre vezeti vissza, pl. a szexuális ösztönre, vagy a halálösztönre, ami az agressziós viselkedés egyik magyarázatául szolgál. Igaz ugyan, hogy az ösztöntényezők mindenben részt vesznek, de a pszichoanalízis során elvesznek a magasabb humán értékek, amikkel foglalkozni kell. Berne kidolgozott egy nagyon frappáns rendszert, amiben van mélylélektan, szociológia, kommunikáció- és játékelmélet. Egyszerű alapfogalmakkal dolgozott, amik mindenki számára érthetőek a világ különböző részein. Véleménye szerint az emberek különböző én-állapotokban tudnak lenni azokban a helyzetekben, amelyek emberi kapcsolatokban előfordulnak. Szülői én-állapotban meg tudjuk mondani a gyerekünknek, hogy mit kell csinálnia. A gyermek én-állapota tekintettel kell legyen a szülő hatásterére, aszerint kell rendeznie életét. A felnőtt én-állapota egy másik emberhez, mint egyenjogú társhoz való viszonyulást rejt. A szülői, gyermeki és felnőtt én-állapotból induló tranzakciók a kommunikációban valósulnak meg, és leírhatókká válnak soklépéses interakciós sorozatok, ami egyéb pszichológiai módszerekkel nem lehetséges. Játszmáknak nevezte azt az interakciós csoportosztályt, amelyek visszatérő jellegűek, állandóan előfordulnak (pl. párkapcsolatban, családban, munkahelyen stb.), és mindig sajátos kimenetellel, érzelmi feszültséggel és problémákkal járnak. A játszmákat különbözőképpen lehet csoportosítani, vannak házaspár játszmák, családi játszmák, orvos-beteg, vagy a segítő-beteg kapcsolatának játszmái. Pl. valaki állandóan arra hivatkozik, hogy neki volt valaha egy operációja, és emiatt ezt és ezt nem teheti meg (ld. sérvműtött beteg évtizedek múlva sem ugrik vízbe, operációjával palástolja félelmét a vízbeugrás miatt). Rendkívül lényeges momentum a beteghez való hozzáállás, hogy milyen emberképpel dolgozunk. A tranzakció analízis azt mondja, hogy amikor jön a beteg hozzánk, ő egy megnyomorított ember – öntudatában, lelkében, belső működésében. Abban kell segíteni neki, hogy emberi méltósága, önérzete, öntudata visszaálljon, ahogyan a mesében a békakirályfi elvarázslása megszűnik a királylány csókjától. A pszichoanalízishez képest jelentős előrelépés ez, amely szerint az ember ősi, primitív, destruktív, agresszív és szexuálisan primitív ösztönökből fejlődik ki a kulturális folyamatok hatására, de mögötte mindig ott van ez az ősi, primitív anyag, ill. a tudattalanba került, elfojtott, szociális életre nem alkalmas, antiszociális érzés és impulzus, amiből építkezik az ember. Nem mindegy az, ha egy beteggel foglalkozunk, akkor benne egy primitív, destruktív ösztönt látunk, vagy keressük az ezek mögött meghúzódó méltóságot. A valláspszichológia felkutatja a keresztény és zsidó vallásban rejlő pozitív magját az embernek. Ebben a szemléletben az ember eredetileg Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, tehát egy igen nagy méltósága volt az embernek a teremtettségében. Majd megromlott a bűneset miatt. Az ember úgy lett teremtve istenképűségre, hogy tudjon bűnözni, álljon szabadságában. Ha nem próbálhatná ki a bűnözést, nem élne szabadságával. Egy további bonyodalom a történetben, amikor a bűnnek rossz következményei vannak. Az Utolsó ítéletben Jézus kecskékről és birkákról kezd beszélni, a jobb kéz felől a jók, a bal kéz felől a rosszak álljanak. A jókra azt mondja, hogy gyertek én Atyám áldottai, mert éheztem és ennem adtatok. A jók azt felelik, hogy mikor láttuk, Uram, hogy te éheztél, enned adtunk, amikor börtönben voltál, meglátogattunk. Jézus válasza: amennyiben megcsináltátok a legkisebbel is, velem cselekedtétek meg. Miért igaz ez? Azért, mert a Biblia tanítása szerint az Istennek az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére eljusson. Tehát mindenkinek a lelke mélyén krisztusi erők és elvek működnek. A börtönben viselt ember számára Jézus ott van, munkálkodik az ő lelkében. A legtöbb pszichológiai irányzat az emberben az emberi méltóságot keresi, igyekszik megtalálni, és a terápia során benne kibontakoztatni, pl. börtönpszichológus, pszichiáter. Ez nagyon nehéz, hosszadalmas lélektani munka, de minden esetben döntő, hogy az alapszemlélet pozitív hozzáállású legyen.
|
