|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Irodalom a gyógyításban Dubniczki Csilla riportja
Mező Tibor költő, tanár, biblioterapeuta messziről érkezett Pomázra. A Hajdúságból jött fiatalember Pomázon telepedett le, itt találta meg munkahelyét és családi élete boldogságát. Költői oldaláról már bemutatkozott a pomázi közönség előtt, a költők, írók millenniumán hallhattuk verseit.
A hátrányos helyzetű parasztcsaládba született fiú élete során az ő szavaival élve többször ,,kígyóbőrt” váltott. Először akkor, amikor az általános iskola befejezése után továbbtanult Debrecenben és elvégezte építőgépész szakon a szakközépiskolát. Itt már kultúrfelelősként olyan impulzusokat kapott, mely meghatározta érdeklődési körét, versével szerepelt egy irodalmi pályázaton és második lett. A második kígyóbőrváltás és kiugrás életében a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szaka volt, ahol bölcsészkaron tanárként diplomázott. Ekkor olyan tanárok vették pártfogásukba, akik nemcsak tanították, hanem megmutatták neki az utat az irodalom felé. Egyetlen kérdésre kereste a választ: mi az irodalom? Egyetemi évei alatt és azóta is az irodalom mibenlétét kutatja, vizsgálja. Az egyetemet befejezte, tanár lett, de közel 10-12 évnek kellett eltelnie, míg visszanyerte egészséges önmagát. Németh Béla latintanára volt az, aki úgy beszélt az irodalomról, hogy az ember szinte a bőrén érezte. Ő volt az, aki megmutatta Mező Tibornak, hogy az irodalom mekkora szerepet játszik a betegek gyógyításában. Neki köszönhette, hogy később a pszichiátriai betegek gyógyításában alkalmazni tudta az irodalmat, csoportfoglalkozásokon belül. Az irodalom segítségével alternatívákat tudott megjeleníteni a betegek számára. A tanári pályáról hamarosan letért és Szatmári Éva adjunktus hívására egy nappali kórház pszichiátriai osztályára került és ekkor találta ki és alkalmazta először saját egyedi módszerét a gyógyításban. Később továbbfejlesztette és tavaly óta a Kiskovácsi Kórházban is alkalmazza. (Tibor egyébként 1999 október óta a Gyógyfoglalkoztatók Országos Egyesületének elnöke.) – Tibor, mi a módszered lényege, hiszen hallottam már művészeti, sport és pszichodráma csoportokról, de az irodalmat alkalmazni a gyógyításban még nem? – A lényege, hogy egy olvasóköri foglalkozáson a beszélgetés alapját egy lap terjedelmű, közös asszociációs körbe hozható, irodalmi műalkotások képezik egyszerre. Egy irodalmi műalkotásból – legyen az vers, dráma, próza vagy tanulmány – kiválasztok egy szöveget, és mellé egy másikat, egy gépelt oldal terjedelemben. A foglalkozásokon a páciensek elolvassák ezeket, összevetik és beszélnek róla. Célom, hogy meginduljon közöttünk a kommunikáció, beszéljenek a két szöveg által kiváltott érzelmeikről, tapasztalataikról, megnyíljanak, tudják önmagukra vonatkoztatni a benne megfogalmazott értékeket, érzéseket. Az irodalom szellemi többletet ad, s ha ez a felismerés megtörténik, a beteg kapcsolatba tud lépni velem, át tudja értékelni a társaihoz, a társadalomhoz való viszonyát. Ez már egy lépcső a gyógyulás felé. Igazából a beszélgetés az első kapocs, amely megvilágít bizonyos összefüggéseket. – Ehhez viszont egy közvetítőre is szükség van, ez lenne a terapeuta személye? – Igen, én töltöm be ezt a funkciót. Az irodalmi mű által kiváltott gondolatokat velem beszélik meg a páciensek, megpróbálom irányítani a gondolatmenetüket. A műalkotás eszköz a gyógyításban, lehetőséget kapnak általa, hogy újraszervezzék fő személyiség-jegyeiket, megnyíljanak. Tudatos szerep és magatartásformáló szerepe is van ennek a foglalkozásnak, a közösséggel való viselkedés szabályozása a cél. – Minek tartod magad elsősorban? Költőnek, tanárnak, vagy biblioterapeutának? – Költőnek. Szakmámban pedig egyesül a pszichológia, pszichiátria, a pedagógia, melynek szerves része az irodalom. Verseket írok, cikkeim jelentek meg a Szabadhajdúban. Most ismerkedem Pomázzal, olvasom az újságokat, és csodálom az irodalom közösségszervező erejét. Itt találtam meg együtt a hivatást, a feleségemet és a boldogságot. – Ennyi év után mit jelent számodra az irodalom, magánemberként? – Az irodalom példát ad önmagad értésére, esélyt kínál számodra. Az életem az irodalom függvénye, a magánéletben, a gyógyításban, a pályán mindennapi életem része.
|
