|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Ó, nagy távol…
Ó, nagy távol mezők, szántók mellett erdők, megörvendeztetők! ,,Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája…” Régmúlt? − lehúz, mint kút, ami a háború folyamán megvakult. Termést szemző szellők vasvirág szeretők, mellettem legelők. Szintúgy szomszédnyakú, bánatfaló tanú örömhöz idomult.
Ott, ahol fény jár még, kimért úton járék, bálványt nem imádék. ,,Szép zölddel béborult, virágokkal újult jó illatú föld tája…” Tej-trágya illatát, silókukoricát rejti kannás határ. Hajszálvékony árnyék erőt-egészségét örömmel kiálték, ott találtam hazát, hol költi tojását ezer seregély pár.
Mit tehet egy növény, helyhez kötött kömény, eszik-alszik tövén: ,,Csudákat nevelő, gállyákat viselő nagy tenger morotvája!” számomra együtt vagy tükör is, és ablak: szeretlek, s még adjak? Derűt boríts fölém, piros száras sövény, vágytól ittas tömjén; hatalmas erő vagy, te áldott szépséglak, mulatva futtatlak.
|
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
|
Hozzászólás |
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |