Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
Harmóniakert |
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Kezdőlap |
Opus |
Szótagtár és Szótár |
Szolgáltatás |
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
Lángárnyékban
Lángárnyékban éltem harminc évig. Kisült szemmel bátor minek él itt?
Kívánsz több meleget, kicsi hűvöst? Raktál tüzet, lángolt kéreg, fű, füst.
Hibáztál, amikor kezet ráztál, Várt az égő asztag, szamuráj-bál.
Gyökértelen szikra, kövült ember Az őrült izzásban most már nem kell?
Kenyér pirult, adtál kinek-kinek, Boldogságból jut-e mindenkinek?
Kérem Istent, tovább ne kínozzon, Bíbor béke tüzében olvasszon.
Harminc éve selyem ingem véres, Kérem, fényes kolonc, éhes bérem.
Tapsoltak már bolondot rogyásig, Villám-merev fogad belevásik.
Nem áll egybe a szó meg a másik? Hordozzon bűnt, ne csak pokol, más is!
Derült égből pillant rám az Isten, Hátam egy túráson megvetettem,
Ég s föld közt fiatal úgy lebegtem, Nyájas Olvasóm, lásd, integettem!
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
Hozzászólás |