Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

 

Kőhegy napján

 

 

Szemezek Kőhegynek szemöldök szikláival:

prüsszög, deresedik jég, vulkán hamujától;

évmilliók óta, Dunára felvigyázva,

bővíti birtokát: csalogat embereket.

 

Én tudom beszélni nyelvét a hordahadnak,

kik horgot dobtak pár darabka szálkahalért,

vagy fontak kosarat vesszőből szád édesen:

hová fajult az emberárny szikla hűvösben?

 

Nekem fáj leginkább, boldogtalan az élet

a szép Kőhegy-leány lábai nyomdokában,

míg garas hitelért eldobtak áldozatot,

amit láthatatlan éjszaka álma hozott.

 

Ide idézem, ki nem hitt végítéletben,

balga hitben az időnek végezetében,

Nagy Szikla tekint rá, korosként hatalmasabb,

mint fukar Halálnak borostyán hajfonata.

 

Láttam népet, akit félelem nem alázott,

nekem kell, hogy jobb sors adasson vállon végre,

hozzá békítő fényt főbb bátor szavam adja,

szerényen bal felől bólintson Messelia.

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Kezdőlap | Opus | Szótagtár és Szótár | Szolgáltatás