Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
Harmóniakert |
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Kezdőlap |
Opus |
Szótagtár és Szótár |
Szolgáltatás |
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
A gondolat maga
Csepeg a csap. A víz lakást önt. Bizonyos, vagy csak gondolom?
A patikába el kell menni. Az emberektől félek. Kabát is kell. Abba belebújni. Pocakomra nem gondolok, sem a beesett-merev szememre, amivel folyton fel kell néznem, hogy félholdnak látszik a pupilla, s fehérnek a szemem ege. Bezártam-e a lakásajtót? S mi van a gázcsappal? A cipőm felhúztam, a sliccemre nem gondolok. Pénz a zsebemben. De mennyi? Anyu készítette oda még tegnap.
A patikába el kell menni. Az emberektől félek. Nekilökődnek, megtámadnak. És a fények... A sűrű tömeg. A szatyor a kezemben. Mennem kell az utcán. És a szemek, amelyek engem néznek, mindenki belém bámul, aki szembejön velem. A zöldnél át kell menni. Rám törhetnek az autóból. Fáj emberek közt lenni. Arra nem gondolok, hogy mi lesz, ha a patikában gyógyszert nem kapok, s a szenvedés nő meg a gyötrelem. Nekem pokol a gondolat maga, ha el kell menni a patikába.
Zavart vagyok. Lelkem, félek!
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
Hozzászólás |