Szövegdoboz:

Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

SárkánySzentkuthy Miklós portré

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Szövegdoboz:

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

 

A gondolat maga

 

 

Csepeg a csap.

A víz lakást önt.

         Bizonyos, vagy csak gondolom?

 

A patikába el kell menni.

Az emberektől félek.

Kabát is kell.

Abba belebújni.

Pocakomra nem gondolok,

sem a beesett-merev szememre,

amivel folyton fel kell néznem,

hogy félholdnak látszik a pupilla,

s fehérnek a szemem ege.

Bezártam-e a lakásajtót?

S mi van a gázcsappal?

A cipőm felhúztam,

a sliccemre nem gondolok.

Pénz a zsebemben.

De mennyi?

Anyu készítette oda még tegnap.

 

A patikába el kell menni.

Az emberektől félek.

Nekilökődnek, megtámadnak.

És a fények...

A sűrű tömeg.

A szatyor a kezemben.

Mennem kell az utcán.

És a szemek,

amelyek engem néznek,

mindenki belém bámul,

aki szembejön velem.

A zöldnél át kell menni.

Rám törhetnek az autóból.

Fáj emberek közt lenni.

Arra nem gondolok,

hogy mi lesz,

ha a patikában gyógyszert nem kapok,

s a szenvedés nő meg a gyötrelem.

Nekem pokol a gondolat maga,

ha el kell menni a patikába.

 

Zavart vagyok.

Lelkem, félek!

 

 

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Név:
Email címed:
Hozzászólás: