|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
De exitu
Mélységes néma csönd mindennek az eleje. Azután minden, mint a légkör, változatos. Lehet kikacagni hajlékában az Istent? Föltündöklik a mennyeiben az emberi.
Elmúlik csendesen tízezer-millió év. Nem szaporodik tovább az ember, az állat. A Föld becsapódik kietlenül a Napba. Új planétára költözik innen az élet.
Emléke sem marad meg ott a földi létnek. S zendül tavasz, nyughatatlan a nyár, fölsejlik néhány gyökér, lesz tán állat és ember, de nem azzal a szerelemmel, amit Isten ismer.
|
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
|
Hozzászólás |