Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
Harmóniakert |
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Lidi ángyom
Lidi ángyom a ház előtt mezítláb tanyázgat; feje fölött az enyhe szél kilencven bő évről regél s ringatja a fákat.
Óh, de milyen kilencven év terhe nyomja vállát! Öreg szeme az éveken mereng félve, révetegen s mindent ködön át lát.
Alig pendelyes, s már cseléd, libapásztor lányka; vékony a koszt, szaladgálhat, csípi lábát a hűs harmat, ezért oly soványka.
Kötélrakó, marokszedő, kapás, pelyvahordó, így nőtt ki a feneketlen, a világgal tehetetlen paraszt gyermekkorból.
Majd jött Bálint, az egyetlen, férje, szeretője, kit urának, emberének vallott, míg a gonosz évek el nem vették tőle.
Hatvanévi házasélet minden napja: emlék; babusgatja, becézgeti, maga elé teregeti, mint valami kelmét.
Most készül a hosszú útra, végső számadásra, kis szobáját kimeszelte, hófehér lett, mint a lelke, az elindulásra.
Fekete szövetruhában, foszlott már a széle, lép majd boldog megadással, élet-értő mosolygással a halál elébe.
Kordás Ferenc
Balmazújváros, 1954. július
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
Kezdőlap |
Opus |
Szótagtár és Szótár |
Szolgáltatás |