|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
Brazília!
Tempo rubato: Ma rólad zengjen a himnusz, Brazília, a szerelem és a jövendő országa, s bár méltatlan arra egy szegény nép fia, hogy megénekeljen: hozzád visz a vágya; mert nincs emberi nyelv, sem élő, se holt, mi kifejezhetné te nagyságodat; áldott föld, ahol még élő múlt, ami volt, s jövendőd nem éri el a gondolat, ahol a jelenben szárnyas, szabad élet csírája feszeng a pattanó bimbóban. Óh, hadd énekeljek egyedül csak néked, tán visszatérőben, hozzád indulóban… Grave: Látom a végtelen erdők buja zöldjét, a komor hegyeket, a szelíd lankákat, a vad indiánok gazdag, kincses földjét, a szalmafödeles, rozzant kalyibákat s egy barna bőrű lányt a kies tisztáson, mezítláb, sugárzó, ékes szent meztelen, amint áttekintenek az örökzöld rácson s bódító igézet kacérkodik velem. Látom a ,,hódítók” csizmáinak nyomát a szűz erdők mélyén; hallom azt a komisz, harcos zenebonát a partok szegélyén; ,,európaiak” s a kultúrát hozzák, s halomra gyilkolják bennszülött véreim a karcsú pálmafák virányos terein s menten elorozzák tőlük az aranyat, ezüstöt, gyémántot s odahajtják fejünk a Kereszt tövébe… Andante: Óh, a napfelkelte! Hallod, a buja föld harcos, szabad lelke hogy szárnyal és betölt minden zeget-zugot?! Most feléd fordulnak a büszke peróbák, s millió madárhang zengi ezt a nótát: Áldott legyen, aki jött a Fény nevében! Presto: Ébrednek a falvak, a kis kolóniák s minden élő szája ezt a szimfóniát hozsánnázza feléd, kibomló nagy Élet: Áldott legyen köztünk az emberi Munka! Az iparvárosok fülledt odúiban készül a proletár a napi hajszára s a Tőke malmára hajtja a profitot a zúgó emberár. Hallod-e a ritmust a gyártelepek közt, látod-e a gépek rabszolga nyáját, érzed, hogy szívja vérüket a tröszt, szívük verését, sorsuk igáját, melyet nem tudnak levetni még, de öklük feszül és odakiáltják talán már holnap, hogy Elég! Elég! Scherzo: Döbbenetes ez a déli verőfény, perzsel a nap és forr a levegő, árnyékba húzódik minden élőlény s a hegyek orma párás, lebegő. Csak a paraszt írtja az erdőt, pattan a balta a fák sudarán, s hűvös szobákban a pénzes tekergők alatt megreccsen a bársony dívány! Adagio: Rio de Janeiro! Csodálatos város! A Copocabana perzselő homokján kecsesen lépeget egy barna brazil lány. Százezrek a parton sütkéreznek vígan, de ne kérdd, hogy a szívük alatt mi van, csak ússz az árral, a boldog tömeggel, míg rád nem virrad! – az a végső reggel!
Újságpalotákban hogy ontják a gépek a napi kábító, hazug híreket, pedig fölébredtek benned is a népek s hazudni sokáig már itt sem lehet! Ébredj, brazil falu, nyújtózkodj ki bátran e széles föld hátán, ropogtasd meg inas, feszes izmaidat, hogy a tőkés Sátán behúzza a körmét, dög-halottá váltan! Mert tied ez a föld, a te verejtéked ízétől zamatos a jó brazil kávé. Ébredj, São Paulo, iparközpont, néked dolgozik e század, ha a tiprott százak s a fojtott milliók kemény ökle lesújt, hol sunyi alázat töri igába a soknyelvű dolgozók erejét és vágyát: lehullnak a láncok! Andantino: Óh, a brazil este, mint egy ezüst fecske száll örömrepesve, szívedet keresve! Szunnyadnak a lombok s a hajszolt munkások fáradt talpa alatt kinyílnak a gondok. Misterioso: Már nyugszik az állat, az ember is alszik, az éjszaka lomha nagy árnyat ereszt, s míg jajdul a föld, s a kín szava hallszik, kigyullad Rióban a Krisztuskereszt. Vad évek után, ha a harc heve lappad s az ember az embert is értheti majd, a népek szívében a gőg összeroskad: a Szent jel nyomán a Föld újra kihajt. Coro: Salve! Salve! Salve! Brazília! Salve! Új világ felé, a Vízöntő alatt! Szállj magasra, Lélek, roppantsd szét a láncot, tisztíts, irts és zúdulj, mint az áradat! Kitárt két karoddal öleld át a Földet, melengesd szívedben az új csillagot, százmilliók várják a harci indulót: Teremts új világot, szent eszmét, nagyot! Legyen áldott a nép, mely itt hazát talált, a gazdag föld, amely hősöket terem; s legyen áldott a szó, a legszentebb parancs az örök Emberért: Amor-Szerelem!
Kordás Ferenc
Rio de Janeiro, 1942. augusztus 15. – Budapest, 1943.
|
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |