|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Az ugor nyelv nyoma a magyar két szótagos -a végű nevekben I.
Dr. Boda Lászlóval volt alkalmam beszélgetni most készülő szótagtáramról a Kráter Műhely Egyesület és Kiadó 2008. évi közgyűlésén A magyar eredetkutatás és nyelvünk pere c. könyvének megjelenése kapcsán. A beszélgetésből interjú született, mert kérdéseimre a professzor úr készséggel válaszolt.
– Igazán váratlan meglepetés számomra, hogy nem vagyok egyedül nyelvünk még feltáratlan szóvéges rejtvényeinek kutatásában. A Boda név eredetét keresve ébredtem rá, hogy valami tágasabbra is rábukkantam: az ugor népek nyelvére jellemző két szótagos -a végű nevekre. – A felismerést szolgáló körülményre hogyan emlékszik vissza? – Konferencián voltam a svédországi Sigtunában, amely réges-régen még főváros is volt, faházakkal. Még maradt belőlük. Két szabadnap állt rendelkezésemre, meg egy alapos svéd térkép, amelyen fölfedeztem a Boda nevű falut. Aztán jöttek a -boda végű helynevek, és Stockholmban – díszüvegekkel kapcsolatban reklámozva – a Boda családnév, amely Finnországban is előfordul a Skandináviába menekült kelet-baltiak hagyatékaként (turkui emlékem). Jó lenne forrásként egy telefonkönyv Stockholmból is. – A további észrevétele mi volt? – Konferenciánk helyszínén a Sig-tuna névben fölfedeztem a félig germán, félig ugor szóösszetételt. A németben erős a sieg szóelem hangsúlya. A László Gyula által ismertetett egykori Kunda-Sigir kultúrában pedig az előbbi összetétel ősugor (megint két szótaggal és -a szóvéggel), utóbbi ősgermán (Sigirből lett a Sieger). – Ezt mi követte? – Ugyanígy fedeztem föl Izlandban az Isa-fjördöt, amely hasonló szóösszetétel: félig ugor, félig germán. A Halotti beszéd eltűnt isa szava talán itt maradt meg. Különös, hogy egy skandináv ősmonda sámánnőjének, Völuspának magyar megfelelője a Luspay (egyik elemi iskolai tanítóm neve), amely feltehetően egy ma már nyoma veszett Luspa nevű falunkra utalhat. Már tudtam, hogy akár még a Svéd Tudományos Akadémiával is kapcsolatba léphetnék az ottani ugor hely- és családnevek ügyében. Aztán eszembe ötlött, hogy a Moszkva neve is igazoltan ugor, mint az alatta elhelyezkedő Tuláé. Hozzá jött a Káma, az Oka, az Igra stb., meg az Ufa, ahol egy jó ideig ősmagyarjaink is honosak voltak (Magna Hungaria). Valamennyinél fontosabb azonban a Tura, amely hely- és folyónév is az Uráltól keletre, amit magunkkal hoztunk. De a Jenyiszej folyó mellett is – közép tájt és délebbre –, a Szaján hegység fölötti térségben ott a Bahta, Murta, Sira, Tuba. Tehát a két szótagos -a végű ugor nevek ide is eljutottak, talán a szamojédek nyomaként. – Készült-e rendezett forráskiadása ennek a szótag szintjén megmaradt jellegzetes névadásnak, ill. tulajdonneveknek? – Miközben követtem Észak- és Közép-Eurázsia részletes térképének háromszori, alapos, nagyítólencsés átkutatása során a két szótagos -a végű hely- és folyóneveket, ez a kép bontakozott ki, némely nekünk fontos, de nem két szótagos névvel kiegészítve: IZLAND: Bakka, Hekla, Húna, Isa, Kópasker, Leira, Múla, Vopna. ÉSZAK-NORVÉGIA: Alta, Dokka, Folda, Hitra, Jokka, Leka, Mageroya, Rana, Rena, Senja, Sona, Sula, Tana, Vanna, Vega. SVÉDORSZÁG: Aapua, Boda (magyar helynév és gyakori családnév), Lima, Mora, Norra, Nattavaara, Orsa, Sala, Sig-tuna, Skalka, Stora, Timra. FINNORSZÁG: Hanko (magyar családnév), Imatra (Mátra), Juva, Kitka, Kotka, Lokka, Murtovaara, Norra, Sirkka (Sirkó), Tarjannevesi, Tuna (összetett tulajdonnévben), Tula (összetett tulajdonnévben), Ugra, Vaasa (Váza). ÉSZTORSZÁG: Elva, Hargla, Kalana, Kallii (Kállay), Koosa, Mustla, Narva, Pedja (folyó), Sloka, Tebra (folyó). LETTORSZÁG: Barka|va, Barta, Dubna (folyó), Eleja, Gauja (folyó), Kardla, Keila, Kolga, Malta, Osza, Polva, Riga, Roja, Sakala (hegység), Seda, Tapa, Tebra, Valga, Valka, Venta. LITVÁNIA: Bernati, Kolka, Musza, Seta, Salantai (Szalonta), Utena. OROSZORSZÁG (északnyugat): Csagoda (Csaroda), Guba, Inga, Issza (folyó), Juma, Kepa, Korocsa, Lava, Lotta (folyó), Luga, Moksa, Moszkva, Oka (folyó), Olsa, Penza, Posa, Szaida, Szura, Tula, Tumcsa (folyó), Ufa, Ugra (folyócska), Volga (folyó). OROSZORSZÁG (kelet): Konda, Lajta|mak, Masszava (’messze van’), Szalda, Szalehard (Szalárd), Tura (folyó), Uraj (Ura). OROSZORSZÁG (Jenyiszejtől keletre): Tunguzföldön: Bahta, Csunya, Ika, Itatka, Jaja, Jurga, Osza, Tajga, Tokma, Tura (városka), Uda. Alsó-Ob és Irtis között: Csani (tó), Tarka, Vengerovo (venger = magyar). A Szaján hegység fölött: Beja, Buda|govo, Csuja, Csuna, Inya, Murta, Oka (folyó), Sira, Talaja, Tuba, Uk (Ukk). BELORUSSZIA: Buda, Gorka, Gorki, Janka, Lepel, Lida, Opsza, Orsa, Oszter (folyó), Szava, Vetka.
|
