|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
A nyelvi kategóriák megújítása Dr. Boda László: Az ugorok - részlet I.
Nyelvészeink jó része belenyugodott abba, hogy a Kr. előtti és utáni századokban élő magyarokat is a „finnugorok” közé sorolják. Holott az ugor népek közül létszámukkal, törzseikkel, kiugróan egyéni jellegű, rangos külföldi nyelvészek által is ősinek minősített magyar ugor nyelv egyértelmű dominanciájával, erősen kiemelkedtek történelmi környezetükből. Egész történelmi szerepükkel magasan felülmúlják a keleti ugorok bármelyik kisebb népét. Ennek ellenére bekerültek a jelzett kis népek közé. Kaptak a nyelvi rendszerezésben egy méltatlan besorolást, mint a mindenek felett álló finnugor népek nyelvének egyik szerény alcsoportja, az ún. „finnugor-magyarral”. A sokkoló hatást aztán egyik neves nyelvészünk megfogalmazása végképp kiválthatja. Érdemes megismételni. László Gyula idézi, hogy a Himnuszt és a Szózatot nem magyar nyelven írták, hanem finnugor-magyar nyelven. Át kell tehát rendezni kategóriáival azt a hagyományos és elmerevedett modellt, amelyben az alapot az i.e. 4. évezredet megelőző időkből az „uráli alapnyelv” jelenti, abból ágazik szét kb. az i.e. 3. évezred végéig a finnugor alapnyelv ( a szamojéd külön kategória). A finnugorból vált le az ugor alapnyelv ( az i.e. első évezred közepe táján). Ebből vált ketté aztán az ősmagyar és az ős-obi-ugor. Azóta azonban nagyot változott az ugor tabló. A hagyományos nézet szerint a finnugorból alakult volna ki az ugor. Az ugorból pedig az ősmagyar és vele párhuzamosan az obi ugor. Miről tanúskodnak azonban mai ismereteink? Az ős-obi-ugor nyelv minimum 12.000 éves múltjáról. Ha ezt kiegészítjük mondjuk 15.000 évre, meghökkentő különbséget kapunk eredményül, a finnugor nyelvek hátrányára. A magyar eredetkutatás és nyelvünk pere c. könyvemben utaltam a kalkuláció fontosságára. Kerek számokkal mérve tehát legalább ötször annyi idős a lingva frankaként is föltételezhető ősugor nyelv, mint azt a finnugor nyelvészek valaha is elképzelték. Mert a beringi mamut-vadászokról még nem tudhattak. Ez persze nem elmarasztalás, hiszen a tudomány fejlődik, s olykor váratlanul nagy fordulat is bekövetkezhet. (vö. a DNS fölfedezése a genetikában, majd a klónozás). A probléma nem a 19. és 20. század nyelvészeinek megítélésével van, hanem a jelennel. A helyzet akkor válik feszültté, és egyre feszültebbé, ha a nyelvi kategóriák megfelelő átalakítását a hagyományos szemlélet képviselői csökönyösen megrekednének Budenz Józsefnél, Bárczi Gézánál és Zsirai Miklósnál. Holott számunkra egyre határozottabban rajzolódik ki az alapkategória: az ős-ugor, abból pedig a magyar ugor. Tehát nem a finnugorból vált ki az ugor, hanem megfordítva. Az ugor a nyelvi alapkategória, nem a finnugor. Az meg végképp tarthatatlan, hogy az ugor lassan lekopik a finn mellől s lesz belőle „balti finn”, vagy uráli „finnség”. Nem kívánhatjuk a magyar nyelv uralmi kiterjesztését. A finnek finnugor nyelve és a magyarok magyar ugor nyelve azonban kellő toleranciával megítélve is a magyar ugor mellérendeltségi és nem alárendeltségi kapcsolatát húzza alá. Nem nyugodhatunk bele nyelvünk indokolatlan vazallusi besorolásába. Új nyelvi kategóriák válnak tehát szükségessé. Miközben a részletek, a pontosítások a szak-nyelvészekre tartoznak, a régészet pedig kötetlenebbé válik a kutatásban. Már a korábbi évtizedekben sem volt vazallusa a nyelvészetnek. Most még kevésbé az. Sokkal inkább szükségessé válik viszont a genetika bevonása az eredetkutatásba, amellyel már egyre komolyabban számolni kell. Persze a filozófia s vele a kultúrtörténet kontrollja is fontos lehet. Talán remélhető, hogy a fiatalabb nyelvészek megértik azt a kihívást, amit ez a sürgető feladat jelent. Egy nagyon vázlatos, új nyelvi kategorizálás mindenesetre elkerülhetetlen, azzal az igénnyel, hogy a szaktudomány képviselői részletezzék és az eredetkutatás fejlődésének megfelelően módosítsák azt. Ez a módosítás ugyanis már egyre sürgetőbb feladat, a magyar nyelv igazolható rangja és méltóbb lingvisztikai besorolása érdekében, ha a történelmi jelenlétre összpontosítjuk figyelmünket.
|
