Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Szövegdoboz: Sárkány

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

 

A zenés biblioterápia hatásmechanizmusa

 

      Hármas célt követek ahhoz, hogy érzékeltessem a zenés biblioterápia hatásmechanizmusát. Először is keresem azt, hogyan tud hatást gyakorolni a zenés biblioterápia a kliens gondolkodására és érzelmeire, mert ennek birtokában remény van a viselkedés megváltoztatására is. Másodszor figyelembe veszem a szakmai kompetencia határait, ugyanis kerülni fogom a fiziológiai és a pszichoterápiás irányultságot, azonban érvényre juttatom a szocioterápia szempontrendszerét. Harmadsorban pedig merítek a zenés biblioterápiás csoport működésének eszmeiségéből.

 

      Szeretnék eloszlatni egy téves leegyszerűsítést, hogy a mentális zavarban szenvedő betegek gyógyulására a műalkotás van hatással. E mögött az a vélekedés húzódik meg, hogy a műalkotás anyag, aminek kiszámítható következményei vannak a beteg viselkedésére. Ezzel szemben a zenés biblioterápia személyiségre gyakorolt hatásának alapja három, egymást időben követő, egymással meghatározott viszonyban álló, irányított művelet: olvasás, zenehallgatás és beszélgetés. Az olvasás és a zenehallgatás közben a beteg figyeli saját gondolatait és érzéseit, amelyek ,,itt és most” keletkeznek benne. Ezeknek az általa érzékelt gondolatoknak és érzéseknek a kimondására szolgál a beszélgetés. Ezek a gondolatok és érzések összevethetők olyan tapasztalatokkal, amelyek korábbi életszakaszokból származnak. E gondolatok, érzések, valamint a felidézett tapasztalatok a személyiség legbensőbb sajátosságai, aktivitásának eredményei, értékei, önreflexiói, a tevékenységsémában ezek a reakciók. A terapeuta az olvasmány/zenemű kiválasztása után a műalkotással eszközt ad a kliens kezébe, hogy az pillanatnyi önmagához hozzáférjen. Tehát a terápiában nem a műalkotás, vagy annak elemzése az elsődleges, hanem a reakcióképzés, ­ az olvasó, zenét hallgató és beszélgető ember. Ez az ember indul el szellemi értelemben felfedezni önmagát, amiben a csoporttársai és a terapeuta segítségére vannak (korrekció). A gyógyító folyamatban a kliens jártasságot szerez a műértés, önértés és világlátás terén. Személyiségének azok az összetevői, amelyek a reszocializációjához kellenek, harmonikusan összerendezhetők, szabályozhatók.

 

      A zenés biblioterápia alapkérdése, hogyan lehetséges tervezhető, ill. szabályozható gondolat- és érzelemáramlást biztosítani a javuló állapotváltozás eléréséhez. Mindenek előtt arra van szükség, hogy a két művészeti ág, a zene és az irodalom alkalmazásának szerves formájára rátaláljunk. A megoldás az asszociációs tér. A foglalkozásra bevitt zenei és irodalmi műalkotás kapcsolata ugyanis asszociáción alapszik. Az asszociáció latin eredetű szó, töve a socius, aminek jelentése ’társ’. Lélektani és irodalmi értelemben: gondolat- vagy képzettársítás rokon vonások, analógiák alapján. Azonban nemcsak gondolatot és képzetet, hanem műalkotásokat is társíthatunk egymással. A társított műalkotásokat egymás mellé rendeljük, esetünkben elolvassuk és meghallgatjuk (az olvasmány fénymásolatát egyéni olvasás és tanulmányozás céljára átnyújtjuk). Feltárjuk hasonlóságukat (különbözőségüket), egészük vagy részletük pedig újabb asszociációkra késztetnek: képzetekre, gondolatokra, emlékekre ugrunk. Mert a társításnak van kezdő és végpontja, mint az ugrásnak. Ahonnan kiindulunk, az a társító jelentés, s ahová érkezünk, az a társított jelentés, a rokon vonás pedig egy tetszőlegesen megválasztott, megindokolható szempontból érthető meg. Pl. Szabó Lőrinc verse eszembe juttatta Bartók Béla zongoraművét, ugyanis Szabó Lőrinc: Az Egy álmai és Bartók Béla: Három etűd (Op. 18.) c. műve, ha mégoly távoliak is, a nyelvi kifejezés lendülete, a hangzás tempója alapján társíthatók: élénkek. Az akusztikus és a képzeleti benyomások (vizualizáció) asszociatív összhangja leggyakrabban hangulati megfelelés. Ezen kívül lehet szerkezeti vagy ritmusbeli hasonlóság, a téma szemléltetése mindkét művészeti ágnak az eszközeivel, a szöveg megzenésítése, az érzelmi-szellemi-kulturális rokonság stb. (Megjegyzendő, hogy két irodalmi szemelvény is kerülhet asszociatív viszonyba. A zenés biblioterápia előzménye a tematikus asszociatív biblioterápia volt.)

 

      Az olvasás és zenehallgatás egyéb szempontból is szabályoz, ugyanis az olvasott/hallgatott műalkotások alkotóelemei mintául szolgálnak, az alkotó folyamatban megoldott struktúrák. A terapeuta pontos műismerete, a csoport kollektív bölcsessége pedig korrekcióra ad alkalmat. Az asszociációs térben nagy számban lehetséges a társítás, a törvényszerűségei pedig felismerhetőek, egyetemesek.

 

      A témaválasztást a szabályozó mechanizmusok között kiemelten kezelem, mert a terápiás cél felé főképpen ezen az úton jutunk. A téma a csoportfeladat legfőbb eleme. Gyökerei a csoport (a kliens) szükségleteibe és a mű alkotóelemeibe nyúlnak vissza, valamint a témát kiválasztó személy tapasztalataiba. A foglalkozás megtervezésekor azon gondolkodunk el, 1. melyik az a probléma, amelyet a csoporttagok várhatóan a legtöbb érdeklődéssel fogadnak, mert továbbfűzi a személyiség fejlődését (prekoncepcionális reakció), valamint 2. melyik az a műalkotás, amely a kiválasztott probléma megoldásához a legtöbb adalékkal rendelkezik. A téma birtokában a csoporttagokat ezután motiválni kell, a kiválasztott témát (a műalkotásokat) hozzáilleszteni a csoport szükségleteihez, az aktuális feladathoz, közérzethez. Megfigyelési szempontot szükséges javasolni, mert a pszichés-kognitív állapothoz igazítunk egy olyan bonyolult rendszert, mint a műalkotás. Minden foglalkozásra új témát ajánlok az érdeklődés folyamatos ébrentartásához, a magas szellemi színvonal megőrzéséhez és a világban való létezésünk aktuális értelmezéséhez.

 

      A mentális zavarok a legtöbb esetben a verbális képességeket nem szüntetik meg, a kliensek többségével lehet beszélgetni, szavakkal és hangokkal hatni rájuk, ezért a kombinált módszer alkalmazási köre jelentősen kiterjedt. Dr. Baráth Árpád alábbi tanulmánya egy komplex  ,,művészet terápiás” (zene + költészet) kísérleti próba vázlatát, mérési és főbb empirikus eredményeit mutatja be (2). A kísérlet résztvevői egyetemista csoportok. A kísérleti eredmények igazolják azt a kiindulási hipotézist, amely szerint mintegy 10 perces fokozott (célirányos) esztétikai-befogadási tevékenység elegendő, és terápiás tekintetben hatékony lehet ahhoz, hogy a résztvevőkben lényeges hangulatváltozást idézzünk elő – állapítja meg a szerző.

 

      A zenés biblioterápiával a jobb és a bal agyfélteke igénybevételének szintézisét, a személyiség többoldalú fejlesztését, az esztétikai-örömélmény révén a személyiség építését, a téma sokoldalú szemléletének evokatív ereje folytán az egyén beállítódásának a megváltozását érjük el. A zene és az irodalom alkalmazása a kultúra nemzeti és nemzetközi jellegét egyszerre vonja a terápia látómezejébe, ugyanis az irodalom nyelvhez kötött, a zene pedig egyetemes jelrendszer. A zene követése és az olvasóvá válás pedagógiai és művelődési változásokat von maga után az egyénben és a társadalomban.

 

 

Irodalomjegyzék

 

1. Pető Zoltán (szerk.): Szárnyra kapva. Szeged, 2002. A művészet és a népművészet kreatív ereje a gyógyításban. 11-34.

2. Baráth Árpád: A zene és költészet ,,gyógyító” hatásai. Egy komplex ,,művészet-terápiás” kísérlet vázlata és eredményei. In Pszichoterápia 1996. május 177-182.

 

 

Vissza

 

Tartalom

 

Egyedi keresés
biblioterápia