Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Szövegdoboz: Sárkány

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

 

Lélek, világ és valóság a költő tükrében

Mező Tibor előadása

 VI. Budapesti Pszichológus Napok 2002. március 9.

(Pszinapszis 2002.)

 

A létezés három, számomra legáltalánosabb tényének megvilágítására vállalkozom akkor, ha a lélekre, a világra és a valóságra figyelek. Nézőpontom kettős, s az előadásom ennek alapján két részre oszlik. Először a lélek, világ és valóság megtapasztalását vizsgálom az életemben, amiknek következményeit is megemlítem, majd két költemény elemzése, összefüggése kapcsán teszem konkréttá a témát. Az egyik József Attila Téli éjszaka c. verse, a másik mindennek továbbgondolása saját költésemben: A gondolat maga címmel.

 

I.

 

A) A létélmények felbukkanása sorában a lélekre eszmélés az első. Ez igen későn, életre-irányulásom válsága után következett be 26-30 éves korom valamely csendes percében. Azt éreztem meg, hogy van lelkem, amit mind ez ideig elhanyagoltam. Megláttam a lélek magasabb rendűségét az anyag felett, a lélek elsőbbségét a testtel szemben, a lélek és test egységét. Mind ez a témaválasztás bizonyosságával hatott, és elkötelezetté váltam a lélekismeret felé. Költeményeimben ezt az irányváltást jelzik az alábbi sorok:

 

A lelkemmel gondolkozom.

 

Van-e lelke talpam alatt a rögnek,

ha agyonlőtt tenger az ég?

 

Számomra ekkor a menny is így tűnt fel:

 

Lelkedben

lelkem látszik, a lelked

lelkemben.

 

Következmények lettek:

1. A lélekgondozásom elvezetett Istenhez. Megszaporodtak az istenes versek, ilyen élményekkel:

 

Ellenségedhez is jó vagy!

                                 (Vigasz)

 

Éreztem, hogy az Úr szólt.

       (Vendég az Isten-házban)

 

Egymásért imádkozunk.

                    (Valakire vár)

 

2. Megbékéléshez, nyugalomhoz jutottam általa. Az alábbi négysoros vers ezt elég jól kifejezi:

 

A mindenséggel megbékéltem.

Áttetszik a testem, lelkem.

Leperegnek a szitkok rólam.

Szirmaim kinyíltak: porzom.

                                              (Arcél)

 

A megbékélés gondolatköréhez tartozik az a benyomásom, hogy ettől fogva valamit őrzök.

 

3. Találkoztam a lélekgyógyászattal. Asszociatív tematikus biblioterápiát kezdtem művelni előbb a debreceni Kenézy Gyula Kórházban, és ezt jelenleg is folytatom gyógyfoglalkoztatóként a pomázi Gálfi Béla Kht. Szakkórházban. A terápia élményköréből költemények születtek, amiknek legveretesebb példánya a később elemzésre kerülő A gondolat maga c.

 

B) A lélek-élmény után az életismeretet, mint központi gondolatkört, kezdte felváltani bennem a világismeret, ami hamarosan kiegészült a valóságképzettel. A kérdést így tettem fel: Mi a világ?

       Eleinte a fényesség bűvkörében mozogtam, pedig a világosságnak nincs hozzá köze. Kísértett a végtelenség és a teljesség léte a világban, ami ráadásul objektív. Mind ez a világ távol-valóságát erősíti az Én-től. Mi hát a világ? A Világ kapcsolat, érintettség mindazzal, ami körülvesz, és ami bennem van. Az egyedek számára közvetlen közeli és minden körülményben maga a teljesség. Ennek belátása és megélése harmóniával ajándékozott meg: a rendélménnyel.

       A világ velem való és hozzám való közelségének gondolata anomáliákhoz is vezetett, amit lassanként leküzdöttem:

       1. Túl fontos vagyok. Példának hozom az alábbi versszakot:

 

Önmagadból csinálsz törvényt.

Mintha hinnéd, minden örvényt

kiállsz önként.

                                 (Himnusz az Énhez)

 

       2. Gyenge vagyok. Szemléltetése:

 

Uram, engem nem bántanak,

és én sem bántok senkit,

csak te versz, Uram, engem.

                    (Vendég az Isten-házban)

 

Mennyi bántás állt e szavak mögött, mégsem panaszkodtam, a bántásokat Isten-verésnek fogtam föl.

 

       3. Senki vagyok. Metafizikai élmény áll a Vendég az Isten-házban c. költeményem második tétele mögött, ebből idézek egy fordulatot:

 

Amíg itt van, senki,

mert el fog menni.

 

Emberi szempontból nem ürességnek éltem én ezt meg, inkább a lét belém áramlásának.

 

       4. Szent vagyok. Ez az anomália a mai napig is foglalkoztat.

 

C) A világ és a valóság egymásra fedettsége célképzetem. Először egy spontán összeverődött betegcsoportnak magyaráztam ezt a folyosón Debrecenben. A valóság a világnál tágasabb bizonyosság, lényeg közeli elem, fontos attribútuma az igazság, így a világtartalmakat időről-időre korrigálja. Számomra az, hogy benne lenni az örökkévalóságban, az érzékelés legmagasabb foka. Az Imágó c. költeményem fordulópontjában a valóság és a világ kapcsolata így hangzik:

 

mit teszel

valót fedsz a világra

vele halsz

 

 

 

 

Tovább

Vissza

Egyedi keresés